szulovagyok.hu

A nyáron, akkor féléves kisfiammal és egy barátnőmmel elmentünk a Nemzeti Múzeumba. Előre felmértem a terepet – vagy legalábbis azt gondoltam – és örömmel konstatáltam, hogy van babakocsis bejárat, ránk is gondoltak.
Nagy nehezen leparkoltunk egy fizetős parkolóban, majd megkerestük a babakocsis és mozgássérült bejáratot. Ott senki nem szólt hozzánk, nekünk kellett bekopogni egy morcos őrhöz, hogy bemennénk. A nem túl kedves ember „kért”, hogy várjuk meg a vezetőt. Hívott valakit, aki megkérte az előző őrt, hogy emelje fel a sorompót. A fiatalember elindult, mi meg csak sejtettük, hogy követnünk kell őt.
Percekig mentünk egy folyosó-labirintuson, és folyton arra gondoltam, a fenébe, hogy nem vagyok pasi, az én térérzékemmel sosem fogok visszatalálni ide. Legalább Ariadné fonalát elhoztam volna. De ekkor még kárpótolt a gondolat, hogy a Nemzeti Múzeum hátsó folyosóin sétálgatok. Itt nem sokan járnak.
Majd felmentünk egy lifttel és nemsokára eljutottunk egy aulába, ahol a ruhatár volt. Itt közölte a fiatalember, hogy fel kéne mennünk a csigalépcsőn, megvenni a jegyet, ő addig vár itt. MI VAN??? Fel a lépcsőn? És ha mozgássérült lennék és nem babakocsis, ráadásul baráti kísérővel?
A barátnőm felment, majd telefonált, hogy kb. 1 órányi sor van előtte. Ekkor a fiatalember – nem akarván ennyit várni velem és a gyerekkel – utánament és megvette nekünk soron kívül a jegyet. Ez igen dicséretes volt tőle. Még én hálálkodtam.
Egyszer csak a kiállításon találtuk magunkat, ahová lifttel jutottunk fel, és ahol a fiatalember az elbúcsúzás után közölte, hogy a kiállítás egy emelettel lejjebb folytatódik majd, és már ment is.
Rendben, hogy nem nézi végig velünk a kiállítást, de hogyan jutunk majd le? Hát persze lépcsőn, majd a legvégén megugorhattuk a nap feladatát, a kinti lépcsősort is, ahol mindössze egy német turistának jutott eszébe felajánlani a segítségét.
Persze biztosan kimehettünk volna ott, ahol bejöttünk, ha jobb a tájékozódó képességem, vagy ha mondjuk ki lett volna bármi is táblázva. Az előbbin sajnos nem tudok változtatni, de talán ez utóbbin még tudunk valamit javítani.
A szándékot köszönjük, de a szolgáltatáson még nagyon sok javítani való van. Azt is mondhatnám, hogy ez a körülmény méltatlan egy nemzeti múzeumhoz.