szulovagyok.hu

[nggallery id=1]

Láttál már hasonlót és le is fényképezted? Küldd el nekünk, hogy mások is láthassák!

A nyáron, akkor féléves kisfiammal és egy barátnőmmel elmentünk a Nemzeti Múzeumba. Előre felmértem a terepet – vagy legalábbis azt gondoltam – és örömmel konstatáltam, hogy van babakocsis bejárat, ránk is gondoltak.
Nagy nehezen leparkoltunk egy fizetős parkolóban, majd megkerestük a babakocsis és mozgássérült bejáratot. Ott senki nem szólt hozzánk, nekünk kellett bekopogni egy morcos őrhöz, hogy bemennénk. A nem túl kedves ember „kért”, hogy várjuk meg a vezetőt. Hívott valakit, aki megkérte az előző őrt, hogy emelje fel a sorompót. A fiatalember elindult, mi meg csak sejtettük, hogy követnünk kell őt.
Percekig mentünk egy folyosó-labirintuson, és folyton arra gondoltam, a fenébe, hogy nem vagyok pasi, az én térérzékemmel sosem fogok visszatalálni ide. Legalább Ariadné fonalát elhoztam volna. De ekkor még kárpótolt a gondolat, hogy a Nemzeti Múzeum hátsó folyosóin sétálgatok. Itt nem sokan járnak.
Majd felmentünk egy lifttel és nemsokára eljutottunk egy aulába, ahol a ruhatár volt. Itt közölte a fiatalember, hogy fel kéne mennünk a csigalépcsőn, megvenni a jegyet, ő addig vár itt. MI VAN??? Fel a lépcsőn? És ha mozgássérült lennék és nem babakocsis, ráadásul baráti kísérővel?
A barátnőm felment, majd telefonált, hogy kb. 1 órányi sor van előtte. Ekkor a fiatalember – nem akarván ennyit várni velem és a gyerekkel – utánament és megvette nekünk soron kívül a jegyet. Ez igen dicséretes volt tőle. Még én hálálkodtam.
Egyszer csak a kiállításon találtuk magunkat, ahová lifttel jutottunk fel, és ahol a fiatalember az elbúcsúzás után közölte, hogy a kiállítás egy emelettel lejjebb folytatódik majd, és már ment is.
Rendben, hogy nem nézi végig velünk a kiállítást, de hogyan jutunk majd le? Hát persze lépcsőn, majd a legvégén megugorhattuk a nap feladatát, a kinti lépcsősort is, ahol mindössze egy német turistának jutott eszébe felajánlani a segítségét.
Persze biztosan kimehettünk volna ott, ahol bejöttünk, ha jobb a tájékozódó képességem, vagy ha mondjuk ki lett volna bármi is táblázva. Az előbbin sajnos nem tudok változtatni, de talán ez utóbbin még tudunk valamit javítani.
A szándékot köszönjük, de a szolgáltatáson még nagyon sok javítani való van. Azt is mondhatnám, hogy ez a körülmény méltatlan egy nemzeti múzeumhoz.

Alapvetően kritikus ember vagyok. Lehetne azt is mondani, hogy mindenbe belekötök. De valójában, csak szeretnék egy olyan országban élni, ahol el lehet jutni a játszótérre babakocsival, ahol nem dohányoznak a villamoson egy állapotos nő mellett állva, ahol a sarki szupermarket nem egy akadálypálya és sajnos még hosszan folytathatnám, mi minden nem stimmel mifelénk.
Egy évvel ezelőtt, ha nem voltam elégedett egy szolgáltatással, sarkon fordultam és nem tértem többet vissza az adott boltba (ha nagyon feldühítettek, eme elhatározásomat közöltem is az eladókkal, pincérekkel stb.).
Anyukaként kénytelen voltam stratégiát váltani. Ma addig megyek vissza egy helyre és teszek újra és újra panaszt, amíg az minimálisan baba- és kismamabaráttá nem válik.

CBA, 10. kerület, Liget tér
A bolt sokkal drágább, mint a környékünkön található más boltok. Ennek ellenére sokáig azért jártam ide, mert itt a nagyon kedves biztonsági őr, amint meglátta a babakocsit, kinyitotta a forgóajtót, hogy áttolhassam rajta a kisfiam.
Egy napon aztán nem kis meglepetésemre az őr rámsózott egy bevásárlókosarat. Arra hivatkozva, hogy anélkül nem mehetek be a boltba, a kezembe nyomta, és kész. Kifelé menet panaszt tettem. Írásban akartam, de a biztonsági őrök vezetője szerint, jobb ha ettől eltekintünk és szóban tisztázzuk a dolgot. Egyet értettem és tévedtem. Azóta több összetűzésem volt a boltban a kötelező kosár miatt. Hivatalosan is panaszt tettem írásban, amire a jogszabályok ellenére, azóta sem reagáltak. Innentől kezdve a fogyasztóvédelemé az ügy. A csúcs az volt, amikor közölték velem, hogy a vitatkozás helyett betehetném a kosarat a babakocsi aljába, és pakolhatnék így oda. Köszönöm a megoldási javaslatokat, de én jobb szeretném, ha tolvaj helyett csupán csak egy édesanyának néznének. Jegyzem meg, hogy még életemben nem láttam ekkora területen ennyi biztonsági őrt. De hát örülünk, hogy válság idején van aki munkát tud adni ennyi embernek. Dicséretes.
Én mindenesetre továbbra is járok a Liget téri CBA-ba, és harcolok az igazamért. Ma már van olyan őr, aki megismer és beenged. Más anyukákat sajnos továbbra is látok zsonglőrködni a babakocsival és a kosárral. Ehhez egyedül, sajnos még kevés vagyok.

Spar, 10. kerület, Kőrösi Csoma út
A bolttal alapvetően két igen nagy gond van. Az első rögtön a bejáratnál vár minket. A babakocsit kénytelenek vagyunk a bevásárló kocsik számára kialakított, igen koszos helyen áttolni. Sajnos nem tudjuk elkerülni, hogy a manőver során a mérhetetlenül koszos narancssárga műanyagok hozzá érjenek a babakocsihoz.
A következő meglepetés bent vár ránk. Azt is mondhatnánk, hogy felesleges az előbb leírt manőver, mert odabent úgy sem tudunk babakocsival vásárolni. Az alkalmazottak által szanaszét hagyott raklapok, rekeszek, kocsik miatt, gyakorlatilag nem lehet a babakocsival megközelíteni a hűtőpultot és a mélyhűtő ládákat.
Itt is panaszt tettünk. 30 napon belül, ahogy a jogszabály előírja, kaptam egy levelet a Spar Magyarországtól, melyben reagálnak a panaszra. A levéllel csupán egy baj volt. Nevezetesen az, hogy formalevél volt. Sajnáljuk, utánanézünk, változtatunk. És valami tényleg történt.
Ugyan sajnos kérni kell, de a biztonsági őr kinyitja a forgóajtót, ha babakocsival bemegyek.
Kevesebb lett a széthagyott lom és friss árú.
Sajnos egy oszlop miatt, még mindig nem lehet hozzáférni a mélyhűtött zöldségekhez (csupán 10 centivel kellene odébb tolni a hűtőládát).

Penny Market, 10. kerület, Éles sarok
Itt csupán egy akadályba ütközik a csemetéjét babakocsiban szállító szülő. A már említett bejutás a boltba. Itt azonban akkor sincs orvosság, ha panaszt teszünk, ugyanis nincs állandóan egy biztonsági őr a bejáratnál, aki nyitogathatná a forgóajtót. L Még nem jutott eszembe megfelelő megoldás az ilyen közértek számára.
Most ennyit a boltokról, az odajutásról majd máskor. Addig is: KEDVES ANYUKÁK! NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT!